Miért nem az számít, mit mondasz, hanem az, mit indítasz el a másik emberben?(A kommunikáció rejtett mechanikája mindennapi helyzetekben)

A legtöbben úgy gondolunk a kommunikációra, mint információátadásra, vagyis elmondjuk, amit gondolunk, megfogalmazzuk érthetően az álláspontunkat, majd várjuk, hogy a másik „észszerűen” reagáljon. Amikor ez nem történik meg, akkor gyakran csak annyit mondunk, hogy „Pedig világosan elmondtam.” Csakhogy az emberek nem arra reagálnak, amit hallanak, hanem arra, amit közben éreznek magukról. Ez igaz egy munkahelyi megbeszélésen, egy értékesítési beszélgetésben, egy párkapcsolati vitában vagy akár egy baráti beszélgetésben is.

A kommunikáció nem meggyőz, hanem hat

A legtöbb beszélgetés nem attól válik sikeressé, hogy mennyire volt logikus vagy okos az, amit mondtunk, hanem attól, hogy milyen belső állapotba került tőle a másik. A jó kommunikáció nem erőből működik, hanem vonz. Nem rákényszerít, hanem megnyit.

Akár vezetőként, értékesítőként, kollégaként, szülőként vagy partnerként beszélünk valakivel, a hatásmechanizmus ugyanaz. Az emberek ahhoz kapcsolódnak, aki mellett jól érzik magukat.

Az egyetlen kérdés, amit mindenki feltesz magában

Minden beszélgetés alatt, sokszor tudattalanul ugyanaz a kérdés fut a másik ember fejében, ez pedig az, hogy „Mit mond ez a helyzet rólam?”.

A kommunikációd hatására a másik érezheti magát:

• értékesnek vagy jelentéktelennek,
• kompetensnek vagy bizonytalannak,
• megbecsültnek vagy figyelmen kívül hagyottnak.

Ez dönti el, hogy együttműködik, bezár, ellenáll vagy közeledik-e, tehát nem a szavaid tartalma, hanem az érzelmi üzenetük számít.

A figyelem a legerősebb kommunikációs eszköz

Sokan azt hiszik, hogy a jó kommunikáció a jó beszédkészségről szól, azonban valójában sokkal inkább a figyelem minőségéről.

A kérdés nem az, hogy hallod-e a másikat, hanem hogy:

• érzi-e, hogy valóban jelen vagy,
• érzi-e, hogy érdekes, amit mond,
• érzi-e, hogy számít.

A legtöbb ember hallgatás közben már a válaszát fogalmazza, ezt pedig a másik ösztönösen megérzi, és elkezd védekezni. Az igazi figyelem viszont megnyit, és azt üzeni, hogy „Fontos vagy.” Ez az egyik legerősebb emberi szükséglet.

Miért működik jobban a kérdezés, mint a magyarázás?

Gyakran azért beszélünk sokat, mert kapcsolatot akarunk teremteni, segíteni akarunk vagy megoldást szeretnénk adni. A hatás azonban sokszor az ellenkezője.
Az emberek nem attól érzik magukat közelebb hozzánk, hogy mi mennyit mondunk, hanem attól, hogy ők mennyire mondhatják el, ami bennük van.

A jó kommunikátor tud:

• kérdezni anélkül, hogy vallatna,
• visszajelezni anélkül, hogy minősítene,
• csendben maradni anélkül, hogy kínos lenne.

Ez nem passzivitás, hanem tudatos jelenlét.

A láthatatlan dinamika minden beszélgetésben

Minden kommunikációban van egy finom, kimondatlan dinamika, ez pedig az, hogy ki érzi magát biztonságban, ki próbál bizonyítani, és ki alkalmazkodik túlzottan.
Aki nem siet, nem magyarázkodik túl, és nem akar mindenáron meggyőzni, az nyugalmat sugároz.

Ez a nyugalom az, ami:

• munkahelyi helyzetekben hitelességet ad,
• konfliktusban csökkenti a feszültséget,
• személyes kapcsolatokban biztonságot teremt.

Nem a hangerő, nem a dominancia, hanem a belső stabilitás hat igazán.

A valódi vonzerő nem feltűnő

Sokan azt gondolják, hogy a hatásos kommunikáció hangos, energikus, karizmatikus, valójában gyakran épp az ellenkezője igaz. A legerősebb hatást azok gyakorolják, akik:

• pontosan érzékelik a másik érzelmi állapotát,
• finoman reagálnak,
• nem akarnak többnek látszani annál, akik.

Ez a fajta jelenlét nem nyomást gyakorol, hanem teret ad, és ettől válik vonzóvá, bármilyen szerepben is kommunikálunk.

Egy kérdés, ami mindent megváltoztat

Beszélgetések után ritkán tesszük fel magunknak azt a kérdést, hogy „Mit érezhetett magáról a másik ember a beszélgetés végén?”, pedig ez az igazi mérőszám. Ha ezt elkezded figyelni, akkor a kommunikációd természetesen átalakul. Legyen szó munkáról, kapcsolatokról vagy hétköznapi helyzetekről, a hatás ugyanaz lesz, mégpedig kevesebb ellenállás, több együttműködés és mélyebb kapcsolódás. Mindez azért van így, mert a kommunikáció nem arról szól, hogy mit mondasz, hanem arról, mit hagysz magad után a másikban.