A jó memória nem velünk született adottság, hanem egy tanulható készség

Sokan irigylik azokat, akik könnyedén megjegyeznek neveket, számokat vagy hosszú listákat. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nekik egyszerűen jobb a memóriájuk. Azonban valójában ez az egyik legnagyobb tévhit a memóriával kapcsolatban.

A legtöbb embernek nem rossz a memóriája. Sokkal inkább rossz módszerei vannak.

Érdekes módon ritkán felejtünk el részleteket egy izgalmas nyaralásról, vagy egy kínos pillanatot évekkel ezelőttről. Ugyanakkor előfordul, hogy néhány másodperccel azután, hogy letettük, már nem emlékszünk arra, hogy hová tettük a slusszkulcsot. Ez nem azért van, mert az egyik emlék fontosabb lenne a másiknál, hanem azért, mert az agyunk egészen másképp dolgozza fel az információkat, mint ahogy általában próbáljuk megtanítani neki.

A memória nem arra épül, hogy újra és újra ismételgessünk valamit. Az agy sokkal könnyebben őrzi meg azt, ami képekhez, történetekhez, érzelmekhez vagy már meglévő tudáshoz kapcsolódik. Minél több kapcsolódási pontot talál egy információ, annál nagyobb eséllyel marad velünk.

Ezért működik olyan jól, amikor egy nevet összekapcsolunk egy különleges arcvonással, vagy amikor egy számsort egy történetté alakítunk. Nem varázslat történik, hanem egyszerűen az agy természetes működését használjuk ki.

A felejtés sokszor nem memóriahiba, hanem inkább figyelemhiba.

Hányszor fordul elő, hogy bemutatnak valakinek, és tíz másodperccel később már nem emlékszünk a nevére? Nem azért, mert a memóriánk cserbenhagyott, hanem mert a bemutatkozás pillanatában valójában nem is figyeltünk. Ellenben éppen azon járt az eszünk, hogy mit fogunk mondani, hogy hogyan festünk, vagy hogy milyen benyomást keltünk.

Nem lehet felidézni azt, ami igazából soha nem került be az emlékezetünkbe.

Ezért a jó memória első lépése nem valamilyen különleges technika, hanem a tudatos jelenlét. Ha valóban figyelünk arra, amit látunk vagy hallunk, akkor már önmagában is jelentősen javul az emlékezőképességünk.

Fontos lerombolni azt a tévhitet, hogy a memória egy rögzített adottság, amelyből valakinek több, másnak pedig kevesebb jutott. A memória sokkal inkább olyan készség, amely ugyanúgy fejleszthető, mint egy izom.

Minél többet használjuk tudatosan, annál hatékonyabban működik.

Ez nemcsak a tanulásban jelent előnyt. Egy jobb memória magabiztosabbá tesz a munkában, könnyebbé teszi a kapcsolatépítést, és segít abban is, hogy kevésbé érezzük magunkat túlterheltnek. Amikor nem kell minden apróságot fejben tartani vagy kétségbeesetten felidézni, akkor több energiánk marad a valódi gondolkodásra.

A jó memória nem egy kiváltság, amellyel csak néhány szerencsés ember születik, hanem egy képesség, amelyet szinte bárki képes fejleszteni, ha végre nem az agyával szemben, hanem az agya működésével összhangban próbál tanulni.