Sokan azt gondolják, hogy ha egy gyerek jó iskolába jár, akkor szinte automatikusan minden rendben lesz. Jó jegyeket szerez, felveszik egy jó egyetemre, később pedig sikeres felnőtté válik. Azonban, fontos különbség, hogy az iskolázottság és a valódi nevelés nem ugyanaz.
Egy gyerek rengeteg információt megtanulhat, mégsem biztos, hogy kíváncsi lesz a világra. Lehet kiváló tanuló, miközben fél hibázni. Lehet kitűnő bizonyítványa, mégis bizonytalan abban, hogyan hozzon önálló döntéseket vagy hogyan birkózzon meg a kudarcokkal.
A valódi nevelés jóval többről szól, mint a tananyag elsajátításáról. Arról szól, hogy a gyerek megtanuljon gondolkodni, kérdéseket feltenni, felelősséget vállalni, és fokozatosan kialakítsa azt a belső tartást, amely egész életében elkíséri.
Éppen ezért a szülők szerepe nem ér véget az iskola kapujánál. Az otthon töltött idő, a közös beszélgetések, az olvasás, a kíváncsiság bátorítása vagy akár az is, hogy a gyerek látja a felnőtteket tanulni és fejlődni, az legalább akkora hatással lehet rá, mint maga az oktatás.
Különösen hangsúlyos az elvárások szerepe. Nem a túlzott nyomásé, hanem azé a hité, hogy a gyerek képes fejlődni. A gyerekek ugyanis gyakran nem ahhoz nőnek fel, amit mondunk nekik, hanem ahhoz, amit következetesen elvárunk tőlük. Ha azt érzik, hogy bízunk bennük, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel kezdenek ők is hinni saját magukban.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenáron meg kell óvni őket a nehézségektől. Sőt, a kudarcok, a csalódások és a kihívások fontos részei a fejlődésnek. Nem azért, mert kellemesek, hanem mert megtanítják a gyereket alkalmazkodni, kitartani és újra próbálkozni.
A cél nem egy tökéletes gyerek felnevelése. Sokkal inkább egy olyan fiatalé, aki kíváncsi, felelősséget vállal a döntéseiért, képes tanulni a hibáiból, és nem veszíti el a tanulás iránti örömét akkor sem, amikor már régen kikerült az iskolából.
Végül ugyanis nem az lesz a legnagyobb előnye az életben, hogy mennyi adatot tud felidézni. Hanem az, hogy képes-e folyamatosan tanulni, alkalmazkodni és nyitottnak maradni egy állandóan változó világban.
Most gondolj egy gyerekre a környezetedben, lehet a sajátod, egy unokaöcséd, keresztgyereked vagy akár egy tanítványod. Ha ma csak egy dolgot tehetnél azért, hogy ne csak jó tanuló, hanem kíváncsi, önállóan gondolkodó ember legyen, mi lenne az? Lehet, hogy éppen ez az apró lépés marad meg benne évekkel később is.