Miért ismétled újra és újra ugyanazokat a mintákat?

Volt már olyan érzésed, hogy pontosan tudod azt, hogy mit kellene tenned, és ennek ellenér újra és újra belekerülsz ugyanabba a helyzetbe? Hogy megfogadod, hogy ezúttal másképp reagálsz, aztán egy stresszes pillanatban mégis ugyanaz történik? Ugyanaz a vita, ugyanaz a félelem, ugyanaz az önkritika vagy éppen ugyanaz a rossz döntés?

Vajon miért ismétlünk olyan viselkedéseket, amelyekről már rég tudjuk, hogy nem szolgálnak bennünket?

Az agyunk nem a boldogságot keresi elsősorban, hanem a biztonságot. A biztonság pedig sokszor nem azt jelenti számára, ami jó nekünk, hanem azt, ami ismerős.

Ezért fordulhat elő az, hogy valaki újra és újra hasonló párkapcsolatokba kerül, ugyanazokat a konfliktusokat éli át a munkahelyén, vagy minden nehéz helyzetben ugyanazzal a stratégiával próbálja megvédeni magát. Nem azért, mert tudatosan ezt választja, hanem mert az idegrendszere már jól ismeri ezt az utat.

Sok ilyen minta egészen korán alakul ki. Gyerekként folyamatosan azt tanuljuk, hogy hogyan maradhatunk biztonságban, hogy hogyan kerüljük el a fájdalmat, és hogy hogyan kapcsolódjunk másokhoz. Ezek a stratégiák akkor gyakran valóban segítettek. Csakhogy az élet közben megváltozott, mi pedig sokszor ugyanazokat a megoldásokat alkalmazzuk olyan helyzetekben is, ahol már nincs rájuk szükség.

Ezért olyan könnyű azt hinni, hogy a probléma a személyiségünk. Ilyenkor gyakran mondjuk azt, hogy „ilyen vagyok”, pedig sokkal pontosabb úgy fogalmazni, hogy „így tanultam meg működni”.

Ez óriási különbség. Ha pedig valami tanult, akkor újra is tanulható.

Persze ez nem egyik napról a másikra történik. Az automatikus reakciók nem tűnnek el attól, hogy felismerjük őket. Azonban, a felismerés mégis fordulópont. Attól a pillanattól kezdve már nem egy láthatatlan program irányít bennünket, hanem egy olyan minta, amelyre képesek vagyunk ránézni.

Az önismeret nagyon hangsúlyos itt, azonban nem abban az értelemben, hogy végtelenül elemezzük magunkat. Sokkal inkább úgy, hogy kíváncsisággal figyeljük meg a saját működésünket. Mi váltja ki belőlünk az adott reakciót? Milyen érzés előzi meg? Mit próbálunk valójában elkerülni?

Mert a viselkedésünk mögött szinte mindig van valamilyen szükséglet vagy védekezési mechanizmus. Ha csak a felszínt próbáljuk megváltoztatni, akkor könnyen kialakul egy új szokás, amely ugyanazt a régi problémát takarja el. Ha viszont megértjük, hogy miért alakult ki az adott minta, akkor valódi változásra is lehetőség nyílik.

Nem kell harcolnod önmagad ellen. Azok a részeid, amelyeket ma akadálynak látsz, sokszor valaha azért jöttek létre, hogy megvédjenek.

A kérdés már nem az, hogy miért alakultak ki, hanem az, hogy szükséged van-e még rájuk.

Néha ez az egyetlen felismerés is elég ahhoz, hogy ugyanabban a helyzetben végre ne ugyanazt a választ add.